2012 júliusában Ásotthalmon az oktatóképző táborban találkoztam először Etka Anyóval, mely számomra az első pillanatban csalódás volt.
Ugyanis a könyvekben egy egyenes tartású, jó mozgású asszony képét láttam, a videókon pedig egy energiától duzzadó hölgy beszédét hallottam.
A táborban viszont egy kicsi, lassú mozgású, mások által támogatott idős embert láttam.
Ez a csalódás igen rövid ideig tartott, mert az érzelmek fölött nagyon hamar győzött a józanész.
Azt kérdeztem magamban: „Még is mit várok el egy 92 éves embertől, aki 55 éves koráig betegség tudatban élt, és még a fizikai mozgástól is eltiltották? Úgy is csodálatos dolog az, hogy ezután – a teljesen megváltoztatott életmódja hatására – meggyógyult, és 90-91 évesen teljesen aktív életet élt.”
Ezután már másképpen tekintettem Anyóra. Addig is valahol éreztem, hogy kezd példaképemmé válni, de ettől a pillanattól kezdve tényleg az lett.