Anyósom sok éve látott Etka anyóval egy műsort, és sikerült az egyik könyvét is beszereznie. Ő mesélt nekem Etka anyóról, és mutatott nekem néhány gyakorlatot, melyeket akkor alkalmaztam, ha fájt a hátam, vagy a vállam.
Remekül éreztem magamat ezek után, de nem végeztem őket rendszeresen. Teltek-múltak az évek, és nem foglalkoztam az Etka jógával, és más jógával sem.
Aztán 2012 telén arra gondoltam, hogy valamit mégis csak tennem kell azért, hogy 50+ éves koromban ne az orvosoknál töltsem az időmet és ne fájjon itt-ott.
Felmerült bennem, hogy milyen jó lenne Etka jógára járni. Kiderült, hogy foglalkozásokat senki sem tart városomban, de még a környéken sem.
Nyomozás után eljutottam a Nyugat-Dunántúli Etka Jóga egyesület vezetőjéhez.
Tőle tudtam meg, hogy nemsokára lesz oktatóképzés Velemben.
Gondolkodás nélkül jelentkeztem nála úgy, hogy jóformán semmit sem tudtam erről a jógáról, sőt magáról a jógáról sem.
Jelentkezés után néztem utána csak az interneten.
Arra gondoltam, hogy ha Sopronban nincs Etka jóga, akkor lehetnék én oktató, és talán több ember előtt még beszélni is meg tanulnék, mert ez mindig nehezen ment.