Nehezen megválaszolandó kérdés számomra. Tudom, hogy most valami pozitív dolgot kellett volna írnom, de ez az igazság.
Sokat gondolkoztam ezen, és talán az alábbiakat tudnám írni:
Nem mondanám, hogy életforma. Inkább, hogy az életem része lett. De a miatt is, hogy a napi teendőimet egyenes testtartásban, legtöbb esetben domborodó mellkassal teszem, és persze legtöbbször helyén van a fejem is.
Na meg ott van nekem egy képzeletbeli segítő is, egy csodálatos gólya madár, ami/aki húzza-húzza felfelé a hajamat akkor, ha éppen a talajt nézném. Ugyanis azt akarja, hogy kitáruljon előttem a világ. Az bizony ki is tárul.
Még mindig érzem az oktatás feltáruló lehetőségeit, mely összeszedettségre ösztönöz.
De az oktatás nagy felelősséggel is jár, mely még ma is néha nyomasztóan hat rám.
300 órát Budapesten, Ásotthalmon, és Velemben szedtem össze. Szegeden és Velemben vizsgáztam.