A masszázs egyidős az emberiséggel.

Bizonyítható tény, hogy az emberiség már legalább ötezer éve gyakorolja az érintéssel, illetve kézrátétellel történő gyógyítást.

A hosszú, egészséges élet több ezer éves indiai tudományában, az ajurvédában a masszázs azok között a kezelési módok között szerepel, amelyek aktiválják a szervezet öngyógyító energiáit, mély ellazulást eredményeznek, és megszabadítják a szervezetet a felhalmozódott méreganyagoktól.

A kínai orvoslásban szintén régi hagyományokra tekint vissza a masszázs a betegségek kezelésében és megelőzésében.

Egyik fajtáját, az akupresszúrát jól ismerik a nyugati társadalmakban.

Ez a módszer az ajurvédikus masszázs mellett a legősibb masszázstechnikák egyike.

Krisztus előtti római és görög irodalom is számos utalást tesz arra vonatkozólag, hogyan és milyen gyakran alkalmazták a masszázst az antik Európában:

– sporttevékenység előtt és után,

– lábadozási időszakban,

– fürdőzést követően,

– a testi-lelki panaszok,

– emésztési zavarok,

– légszomj

– búskomorság terápiás kezelésekor.

3. A görög Hippokratész (i.e. 460-375 körül) szerint, – aki a „nyugati orvostudomány atyjának” számított -, a dörzsölés egy olyan műfogás, melyet minden orvosnak ismernie kellene.

3. Galenus görög-római orvost lehetne kiemelni (i.sz. 129-199), aki írásaiban említést tesz bizonyos masszázsfogásokról és azok alkalmazási területeiről.

3. A kereszténység térhódítása után azonban sokáig mindenfajta testi érintkezés tilos volt, s emiatt a gyúrás ősrégi ismerete csaknem teljesen a feledés homályába merült.

7. Majd csak a XVI. századi írások tesznek újra említést a masszázstechnikák alkalmazásáról.

Ambroise Paré francia orvos (151-1590) a masszázs egy olyan fajtáját fejlesztette ki, amely nagymértékben meggyorsította a betegségből való lábadozás folyamatát.

8. A XIX. században Per Henrik Ling svéd származásó gyógytornász és J. Georg Mezger holland orvos munkája révén a masszázs ismét nagy tekintélyt vívott ki magának.

A terápiák nagy sikere miatt a görög-római kulturális hagyományokban gyökerező „klasszikus masszázs” a század vége felé az orvosi kezelések egyik lényeges részévé vált.

A Svéd masszázs mellett számos masszázstípus vált közismertté, melyek részben távol-kelet hagyományokból maradtak ránk (pl. az akupresszúra és a siacu), vagy nyugati orvosok és gyógy masszőrök tapasztalataira, ismereteire épülnek (mint a kötőszöveti masszázs és a modern reflexológia).

A masszázsterápia nem csak az izmokat, bőrt és a vérkeringést frissíti fel, hanem csodálatos hatást fejt ki az idegrendszerre is.

A masszázs:

– aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ezzel ellensúlyozza a test stresszre adott negatív válaszreakcióit,

– feloldja az izmok akaratlan feszülését,

– lehetővé teszi a normális szívritmus, vérnyomás és keringés helyreállását.